[ Pobierz całość w formacie PDF ]
Wollinban. Kurt Limbach örömében a legQrültebb dolgokat mqvelte,
ám páni félelem fogta el, ha fel kellett vennie a fiát, mert attól félt, hogy
összenyomja. Órákig is elüldögélt a csipkés kiságy mellett, nézte a
csodát, és nem tudta eldönteni, hogy a feleségére vagy Qrá hasonlít-e
jobban.
Marianne fiatal anyaként szebb volt, mint valaha, és a meleg,
csillogó tekintete elárulta, hogy lelke megtalálta a legteljesebb,
legtisztább boldogságot. Nyoma sem volt már a hiú, tetszeni vágyó
nagyvilági hölgynek. Nem volt más, mint boldog feleség és gyengéd,
szeretQ anya.
Május közepén tartották Käthe esküvQjét, miután csodálatos idQt
töltöttek együtt Ressdorffal, aki naponta átjött Wollinba, hogy lássa a
menyasszonyát.
A ressdorfi kastélyt teljesen újjávarázsolták, és Lossen építQmester
rögtön el akarta kezdeni a bal szárny építését, miután befejezte a
Rivers-villát. Käthe fogadására minden készen állt. Az öreg Gottfried és
a felesége nagyon boldogok voltak, ráncos arcuk egész nap ragyogott az
örömtQl.
Az esküvQt Wollinban tartották, amit Limbach ragyogóan
megrendezett. Ethel Rivers volt a koszorúslány és Botho Schlomitten a
vQfély. Ethel az apjával már egy ideje a gyönyörq, új villában lakott,
nagyon tetszett neki új hazája, és Mr. Rivers is éppolyan jól érezte
magát, mint a lánya.
Botho tényleg mély, komoly érzésekkel viseltetett Ethel iránt, és a
lány szeme a mókázások közepette is elárulta, hogy viszontszereti.
Mikor az esküvQn egy rövid ideig magukra maradtak Marianne kis
szalonjában, Botho hirtelen mélyet sóhajtott.
Miss Ethel, az esküvQ szörnyq találmány.
A lány felháborodva nézett rá.
Ó, szerintem önnek nem lenni igaza, ez nagyon szép ünnep.
Igen, de nem akkor, ha az ember csak szemlélQje a dolgoknak. Ha
a saját esküvQm lenne, sokkal szebbnek találnám.
Ethel elpirult egy kicsit, és csintalanul nézett rá.
Hát akkor csinálni magának esküvQt, Schlomitten úr!
Botho szomorú képet vágott.
Ha ez olyan egyszerq lenne! Egyedül sajnos nem lehet, ahhoz
ketten kellenek.
Igen, ön és a menyasszonya mondta nevetve a lány.
De nekem sajnos nincs menyasszonyom.
Akkor, hogy is mondják, szerezzen egyet magának!
Vajon tetszene-e neki, ha csak úgy egyszerqen elébe állnék, hogy
légy az enyém? kérdezte a fiú, és nyugtalanul nézett az ifjú hölgyre.
Ethel zavartan nevetgélt.
Talán meg kellene kérdezni tQle.
Botho egy pillanatig viaskodott magával, a lányra nézett, Ethel
szeme azonban egyáltalán nem volt feddQ vagy elutasító. Ekkor
hirtelen a dereka köré fonta a karját, és szájon csókolta. Ethel
felhevülten szabadította ki magát, miközben édes mosoly derítette fel
az arcát.
Hogy te milyen neveletlen lenni!
Kérlek, én csak a te utasításod szerint járok el, és éppen
menyasszonyt szerzek magamnak.
VÉGE
Szeret, nem szeret?
A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:
Hedwig Courths-Mahler: Seine grosse Liebe
© Bastei-Verlag Verlagsgruppe Lübbe GmbH & Co.
KG Bergisch Gladbach
Fordította: MAROS MAGDOLNA
I.
Csend és magány borult a lován mozdulatlanul ülQ fiatal nQre.
Szomorú tekintettel nézett körül. Hatalmas síkság tárult elé rengeteg
legelészQ jószággal. Ez itt mind boldogult apjáé volt. Anyja kénytelen
volt eladni, mert megbetegedett belebetegedett a honvágyba. Most,
hogy az ura, aki erQs akaratával itt tartotta, nem élt már, azt remélte az
asszony, hogy visszatérhet Németországba, és majd a hazai levegQtQl
meggyógyul. De nem így történt. Alighogy eladta a nagy állattenyésztQ
farmot, Q is ágynak esett. Fel sem kelt többé. Pár hét múlva Q is
meghalt. Mintha az ura maga után rántotta volna a sírba a férfi, aki
olyan forrón szerette, hogy mindent feláldozott érte, és akivel azután
mégis olyan boldogtalan lett a házassága. Az a régi szerelem támadt
volna fel újra a férje halálos ágyánál, vagy miért esett össze az ura
holtteste mellett eszméletlenül? Bussa nem tudta, de nagyon megrázta
az anyja összeomlása. Magányosan nQtt fel elhidegült szülei között,
egyiküknél sem talált megértésre, melegségre, szeretette, kisebb-
nagyobb bánatában vigasztalásra. És amikor aztán az anyja eladta a
gazdaságot, és mindenáron haza akart térni, nem mert neki
ellentmondani. És most édesanyja is itt nyugszik apja mellett, a domb
lábánál. Bussa úgy érezte, megszakad a szíve. Utoljára látsz itt
mindent gondolta , a szüleid sírját is. Holnap ilyenkor már messze
jársz, úton az óhaza felé. Szüleidnek a társadalmi elQítéletek miatt
kellett elhagyni a hazájukat, mert nem tudtak lemondani egymásról. És
egyetlen gyermeküket magányra kárhoztatták&
Bussa von Nordecknek több nevelQnQje is volt, de tQlük sem kapott
szeretetet és melegséget. Ezeket a leányokat is megdermesztette a nagy
udvarház jeges levegQje. Tették a dolgukat, ameddig bírták, és
fellélegeztek, amikor végre elmehettek a családtól.
Így élt Bussa, többnyire egyedül a szülQkkel és a személyzettel. Az
alkalmazottak felerészben bennszülöttek voltak, felerészben az apja
régi ragaszkodó hívei. Ezek követték Nordeck grófját és feleségét a
német hercegségbQl ide, a keserq számqzetésbe. Mert a hajdani Ludwig
herceget igenis számqzték büntetésbQl, amiért feleségül merte venni az
anyja alacsony származású udvarhölgyét, Biberstein baroneszt. De az
ifjú herceg olyan szerelmes volt választottjába, hogy a kedvéért inkább
lemondott a rangjáról, jogairól és minden vagyonáról. Csak a
[ Pobierz całość w formacie PDF ]