[ Pobierz całość w formacie PDF ]
Most is megadta magát sorsának, de többé nem örömmel és szabadon, hanem láncokat cipelQ
rabszolgaként. Sápadt, kimerült lett. Férje és apja gyakran vizsgálgatták aggódva, és kérdezgették, jól
érzi-e magát. Szeretett volna az arcukba ordítani: Hát nem látjátok, hogy szenvedek? De mindig
sikerült kifogásokat találnia, sQt még mosolyognia is. Apja azt hitte, a férje miatti aggodalom viseli így
meg.
Kurt a tél elejére megint rosszabbul lett, és betegsége miatt nem tudta olyan éles szemmel figyelni
Ursulát, mint az apósa.
Nyomasztó hangulat uralkodott el a kis családon. Szerencsére gyakran fordultak meg látogatók
Arnstettenben, s ez némi fölüdülést jelentett. Hans Herrenfelde és a felesége szinte minden vasárnapra
eljöttek. A mély érzelmq, mégis könnyed, életvidám Lotti társasága nagyon jót tett Ursulának. Különös
módon ez a kis asszonyka volt az egyetlen, aki mélyebben megértette. Csak Q sejtette, hogy más is
nyomja a lelkét, nemcsak a férje miatti aggodalom. Meleg barátság szövQdött a két fiatalasszony között,
akiket pedig születés, neveltetés és környezet annyira távol helyezett egymástól. Megértették egymást,
tisztelték a másikban az érzQ és gondolkodó embert. Lotti asszony megtartotta magának, amit Ursula
szívébQl kiolvasott. Egyedül a férjének ejtett el néha egy-egy megjegyzést. Az ugyan megmosolyogta
romantikus hajlamait, ám ez sem változtathatott Lotti meggyQzQdésén. Tudta, hogy Ursula gyötrQ bánatot
hordoz a szívébe rejtve.
Lotti egyébként szilárd pozíciót harcolt ki magának a társaságban. Mindenütt szívesen látták,
mindenhova meghívták. Csak Herrenfelde kapui álltak még mindig zárva elQtte. Az anyósa kitért elQle, ha
csak tehette. És ha arra kényszerült, hogy találkozzék vele, a kötelezQ udvariasságra szorítkozott. Nem
vette tudomásul kis menye meleg, könyörgQ pillantásait. És Hans is kegyvesztett maradt. Kijelentette
ugyanis, hogy kizárólag a feleségével együtt hajlandó átlépni Herrenfelde küszöbét. Úrhatnám természetq
anyját ezzel a végsQkig felbQszítette. Lottit elkeserítette az anyósa csökönyössége. Lágy szívének nem kis
megpróbáltatás volt, hogy anya és fia közé állva épp Q hozzon viszályt a férje családjába. Apósa gyakran
volt kénytelen vigasztalni csüggedésében.
Ne lógasd már az orrod, Lotti! Herrenfeldében azelQtt sem igen volt barátságosabb légkör, mint
most! Vannak dolgok az életben, amiket egyszerqen el kell fogadni!
Jaj, édes, drága papa, ezt csak vigasztalásul mondod!
Ne hidd, kislányom, úgy van az, ahogy mondom. Te hoztál elQször melegséget és napfényt az
életembe! És a te Hansodból is igazi embert faragtál! Pedig épp a legjobb úton volt afelé, hogy
hamisítatlan, jéghideg egoista váljék belQle. Legyél már egy kicsit büszke arra, amit véghezvittél, te kis
buta, és ne azon bánkódj, ami lehetetlen! Talán az Úristen egyszer maga kopogtat a nejem hét lakatra zárt
szívén!
Én úgy szeretném szeretni Qt, ha engedné!
Hát szeressed, még ha tiltakozik is ellene. Tulajdonképpen sajnálatra méltó, hisz nem tudja, mit
veszít! Na de most aztán, menyem asszony, ülj le végre, és énekelj nekem valami szépet!
És Lotti egymás után énekelte az egyszerq, megindító népdalokat.
Ezt egyre gyakrabban kellett megtennie. Tiszta, lágy, szívhez szóló hangja volt, magával ragadta a
közönségét. Egyre gyakrabban kérték, hogy adja elQ dalait. Szívesen meg is tette, a rá jellemzQ
természetes, egyszerq szerénységgel. Ám ha Herrenfelde asszony is jelen volt, sehogy sem lehetett
rávenni, hogy énekeljen. Olyankor elviselhetetlenül összeszorult a torka.
Liesa nagyon jóban volt a sógornQjével. Egyre inkább kinQtt az anyja szárnyai alól, és szeretetre vágyó
szíve mindjobban jóságos és vidám férje felé fordult. Herrenfelde asszonynak szívbeli gyötrelmet
okozott, hogy már két gyereke is elhidegült tQle. De büszkébb volt annál, semhogy kimutassa az
érzelmeit.
Dolf maradt az egyetlen gyermeke. Állandó levelezésben álltak, a fiú osztotta az Q nézeteit,
ugyanolyan volt az életfelfogása, és Q sem értette meg sem Hansot, sem Liesát.
Novemberre tqzték ki Dolf esküvQjét Nyolc nappal a jeles idQpont elQtt értesítették a szülQket, hogy
fiuk baleset áldozata lett. Herrenfelde asszonnyal életében elQször történt meg, hogy összeroppant.
Talán az Úristen kopogtatott a hét lakatra zárt szíven?
Magába zárkózva, méltósággal viselte fájdalmát. Jéghideg szíve nem és nem akart fölengedni.
Lotti pedig úgy vigasztalta volna bánatában! De az asszony egyszerqen megközelíthetetlen volt.
______________________________
Ursula kabátban lépett be férje szobájába.
Hová készülsz, Ursula? kérdezte Kurt, és csodálkozva kapta föl fejét a könyvbQl.
Csak ide ki, sétálni egy órácskára. Megfájdult kicsit a fejem.
Veled menjek?
Dehogy, Kurt, nagy a hideg, megártana.
Szép kis férjed van, szegény Ursula nevetett keserqen a férfi.
Ursula önkéntelenül megsimogatta a haját.
Ne beszélj így! Jobban leszel, amint beáll a tavasz.
Mondd, kedvesem, elutaznál velem még egyszer? Talán egész télre kellene.
Hová?
Kairóba. Azt mondta ma az orvos, hogy az jót tenne nekem.
Hát akkor menjünk, amint lehet!
Mindig szívesen hozol értem áldozatot.
De hát ez nem áldozat!
Dehogynem, hisz szívesebben maradnál itthon karácsonyra az apádnál.
Az egészséged sokkal fontosabb.
Olyan szomorú vagy, szerelmem. Ne aggódj értem ennyire! Hisz jobban leszek, igazán. Menj, jót
tesz a friss levegQ. Este majd beszélünk apáddal.
Ursula bólintott, meleg takarót borított a férje lábára, és megigazította a párnáját, aztán kiment. Kurt
ragyogó szemmel nézett utána.
Mennyire szeret, hogy gondoskodik rólam! gondolta, majd elkomorult. Bár lennék erQs,
egészséges, mint azelQtt! Ha türelemmel kivártam volna, hogy felém forduljon a szíve, akkor most nem
kéne nyomorékként a kályha mellett üldögélnem. Semmit nem lehet kierQszakolni a sorstól.
[ Pobierz całość w formacie PDF ]